Mária Jézus anyja. Mit mondott Jézus, amikor arról szóltak neki, hogy anyja jött el érte miközben tanított? Hogy fontosabbak számára azok, akik hallgatják tanítását. Mit mondott, mikor valaki így méltatta anyját: „Áldott a méh mely kihordott és az emlő, melyet szoptál”? Megint önmagára vezette vissza a figyelmet. Mégis miért lett akkor az első korok keresztényei számára kiemelt a jelentősége?

Nem sokat tudunk a személyéről, Lukács és János írnak róla többet. Jánosnál például, hogy a kánai menyegzőn ez volt a kérése: „Tegyetek meg mindent, amit (Jézus) mond.” Illetve Jézus úgy mutatja be őt halálakor a tanítványnak: „Fiú, íme a te anyád.” Aki aztán házába is fogadja őt onnantól. Lukácsnál pedig, mintha párhuzamba akarná állítani az áldott állapotban lévő Máriát a szövetség ládájával, mint aki az új szövetség hordozója:

Vesd össze Lk 1,39-56-ot és  2Sámuel 6,2-16-ot![1]

•          Ahogy Mária Júda városába sietett, ahová Dávid vitte Isten ládáját,
•          Ahogy Erzsébet méhében örömében felujjongott a magzat, és ahogy Dávid örömében táncol és ugrál az Úr ládája előtt Júda városába való bevonuláskor,
•          Amit Dávid kérdez: ”Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?”, visszhangzik Erzsébetnél: „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?”
•          És annyi ideig marad Mária Erzsébetnél, amíg az Úr ládája Obed-Edom házában.
•          Illetve egy dolog még Jelenések könyvéből, ami arra utal, hogy Jánosban is összekapcsolódott ez a két dolog: Jel 11,19-12,1:
  Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.

Előfordulhat, hogy ha ma betévedsz egy katolikus templomba, a következő imát hallhatod: ”Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz.” Nem tudom, mit tippelsz mikor íródhatott a fenti ima, de talán te is meglepődsz velem együtt, hogy legkésőbb 250 előtti fohászt hallasz.

Kérhetem-e Mária közbenjárását? Mielőtt tovább mennénk, érdemes egy-két fogalmat letisztázni. Mit jelent az, hogy valakinek a közbenjárását kérem, hiszen Pál Timóteushoz írt levelében azt olvassuk, hogy „egy a mi közbenjárónk, az ember Krisztus Jézus”? Akkor én már nem kérhetlek meg téged, hogy imádkozz értem? Talán előfordulhatott, hogy megkérted egy barátodat, vagy a családodat hogy imádkozzon érted. Biztosan tapasztaltad te is, hogy „van ereje az igaz ember, buzgó könyörgésének”. Jó-jó, mondhatnád, de itt élő emberekről beszél Jakab a levelében. Erre én Jézus kérdését tenném fel neked: „Hiszed-e, hogy mindenki, aki Krisztusban hunyt el, nem hal meg, hanem él?” Vagyis katolikus keresztényként abban hiszek, hogy Isten egyházában nem lehet úgy elveszíteni a tagságot, hogy meghalsz. Attól még ugyanúgy hozzá és így rajta keresztül minden hívőhöz tartozol, hiszen összeköt minket a Krisztusba vetett hit. Tehát, amikor Mária közbenjárását kérem, az ugyanaz, mintha téged kérnélek meg, hogy imádkozz értem. Ha még van benned némi kételkedés, érdemes megfigyelni, hogy azok, akik valóban halott emberekkel foglalkoznak, pl. spiritiszta és okkultista szeánszokon, meglátszódik az életükön, egyre távolabb kerülnek Istentől, démoni megkötözöttségeket szereznek és gyakran elmebajok is feltűnnek náluk. Én eddig a rózsafűzérezős néniken csak a népi vallásosság elemeit véltem felfedezni, a kapcsolatomat Jézussal pedig egyáltalán nem befolyásolta. (Logikus is, ha tényleg azt akarja, hogy tegyünk meg mindent, amit Jézus mond.)

No de mit jelent az, hogy Mária társmegváltó? Ejj, van ennél bálványimádóbb dolog? Nagyon érdekes, de én ezzel a kifejezéssel először protestáns barátaimtól hallottam, ami részben lehet a tájékozatlanságom is, de hajlamos vagyok azt hinni, hogy katolikus tanítóink nem akarják, hogy felületességből valóban olyan tévhitek és vad burjánzások jelenjenek meg, mint amivel protestáns testvéreink vádolnak bennünket, ezért magában ezt a fogalmat nem emlegetik, csak ha meg is magyarázzák.
Nos, a helyzet nem olyan szörnyű, mint amilyennek hangzik. E baljós kifejezés mögött inkább Isten irgalmas szeretetét kell látnunk, aminek nagyszerű példáját Jézus mutatta be, amikor Péternek megadta a lehetőséget, hogy háromszori árulását háromszori megvallással tegye jóvá. Ugyan ez történt nagyobban is. Isten teremtett egy ősbűntől mentes embert, Évát, akinek lehetősége volt rá, hogy szabad akaratából elutasítsa Isten tervét a vele való életre. Ezután a bűn következményeként akaratunk megromlott, és nem voltunk már mentesek többé őseink e vétkétől. Ezért hozta létre Isten Máriát, akit szabadnak teremtett ettől a bűntől, és lehetőséget adott rá, hogy az emberiség képviselőjeként igent mondhatott Isten tervére. A társmegváltó kifejezés erre a cselekményre világít rá, hogy Isten nem erőlteti rá magát az emberekre, Ő végtelenül udvarias és lehetőséget ad nekünk, hogy mellette döntsünk, még ha elbuktunk is.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy Mária Istenszülő (görögül Theotokosz), mielőtt John Henry Newman-t idézném, hadd írjak le egy gondolatot:

Az akkor még egyetlen egyház ezt 431-ben hozta meg hitvédelmi szempontból, amikor olyan eretnekségek voltak terjedőben, mint a nesztorianizmus, vagy hogy Jézus ember volt csak, vagy csak Isten. Ez a kifejezés is Jézusról szól, ráfigyeljünk inkább!

„Ha felülemelkedve minden tévedésen és ellenvetésen, őszintén és tisztelettel akarjuk a katolikus Egyház egyszerű felfogását kifejezni, hogy az Isten ember, hogyan lehetne ezt határozottabban és egyértelműben tenni, mint azzal a kijelentéssel: emberként született és Anyja volt. A világ elfogadja, hogy az Isten ember, ennek elismerése nem kerül neki sokba, hiszen Isten mindenütt jelen van, és – amint mondhatjuk – Ő minden is. attól a vallomástól azonban visszariad, hogy Isten Mária Fia. Visszariad tőle, mert egyszerre szembesül a kérlelhetetlen valósággal, mely sérti és megrendíti a dolgok hitetlen szemlélését, mely egyébként sajátja.
A kinyilatkoztatott tan azonnal fölölti valós alakját és történelmi ténnyé válik: a Mindenható adott ponton és módon bevonult saját világába. Az álmok megtörtek és az árnyak eloszlottak. Az isteni igazság többé már nem költészet, jámbor túlzás, misztikus rendszer vagy mitikus megjelenítés. „Áldozatot és áldozati ajándékot nem kívánsz, hanem testet készítettél nekem” (Zsolt 40)…[1]

A hitvallás, hogy Mária a Deipara, az Isten Anyja, érv és kezesség, amelynek révén az apostolok tanítása minden eltévelyedés ellen biztosítékot kapott és győzött. Ez a hitvallás a próbakő, amelynél az Antikrisztus gonosz szellemének minden kihívását, „melyek a világon felléptek” (2Jn 7) fölfedhetjük. Azt vallja ez a tan, hogy Jézus Isten, noha azt is magábafoglalja, hogy ember. Megérteti velünk, hogy Isten, ha emberré is lett, mégis Isten. …”[1]

Forrás: [1] www.depositum.hu