Mindig nehezemre esett a következő történet megemésztése:
Sárának, Ábrahám feleségének nem lehetett gyereke, majd életük vége felé az Úr csodát tesz Sárával és öregségére egy fiúgyermekkel ajándékozza meg. Ő volt Izsák. Ráadásul Isten megígéri, hogy naggyá teszi a népet Izsákon keresztül (Ter 21,12). Aztán a következő fejezetben jön a csavar:
"Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked." (Ter 22,2)
Persze, mi tudjuk azt, hogy ez csak egy próbatétel, hiszen az előző versben ezt megfogalmazza a szerző. No, de azért mégiscsak felháborító!
Sokféleképp elképzeltem már ezt a történetet. Gondoltam már Ábrahámra, mint egy hideg, szeretet nélkül élő szabályokat követő emberre, aki gépiesen feláldozza egyszülött fiát, mert az Úr ezt kérte. Valószínűbb azonban, hogy érző, szeretetteljes ember volt és fia elvesztésének gondolata mélyen megrendítette. Ábrahám azonban ennek ellenére is képes lett volna feláldozni Izsákot. Mint tudjuk, az Úr aztán megkönyörült rajtuk:
"Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem." (Ter 22,12)
Happy end. Az Úr megtudta, hogy Ábrahám jobban szereti Őt, mint Izsákot (nem, mintha eddig nem tudta volna - mindent tud) és végül Izsák is megmaradt. Mindenki boldog, túlvagyunk a stresszen, nem kellett megölni senkit. Értelmetlen és felháborító hecc volt ez az Úrtól. Mi célja akkor mégis ennek a résznek?
Nézzük csak a következő párhuzamot:
Izsák | Jézus |
Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot,... (Ter 22,2) | Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. (Mt 3,17) |
Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta... (Ter 22,6) | Maga vitte keresztjét, még oda nem ért.. (Jn 19,17) |
Ez a történet többről szól, mint Ábrahám hitének bizonyossága. Ez a történet nem más, mint Jézus áldozatának előképe. Ábrahámnak tulajdonképp azt mondja az Úr, "ha szeretsz engem, feláldozod értem a fiad". Ez egy felháborító, embertelen kérés. Jogos a felháborodás. Izsák történetében az Úr megkegyelmez a fiúgyermeknek. Jézus azonban nem csak majdnem halt meg értünk, hanem ténylegesen elszenvedte a halált. Isten végtelen szeretete ez felénk. Izsák története azért fontos számunkra, mert átélhetjük az áldozat misztériumát emberi oldalról: az ember áldozata Isten felé, az ember mélységes szeretete Isten felé.
Amikor naponta halljuk a híradóba a ocsmányabbnál ocsmányabb emberi tetteket, nem szabad belefulladnunk! Ez csak egy szelet az egészből. Emellett ott van ez a végtelen szeretetkapcsolat ember és Isten, Isten és ember, ezáltal ember és ember között is.
