A fösvénység szóról igen gyakran asszociálunk a kapzsi szóra. A kettő között azonban van egy árnyalati külömbség. Míg a kapzsiség a földi javak megszerzésére irányuló tulzottan önző viselkedésmód, addig a fösvénység a megszerzett javakhoz való túlzott ragaszkodást jelenti.
Jézus azt mondja
"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak" (Mt 6,19)
Mondhatjuk, hogy valóban, amit a földön összegyűjtünk, azok mind véges javak. Minden elvész. Ha nem is a rozsda emészti, vagy nem is a tolvajok lopják el, halálunk után nem vihetjük magunkkal. Igaznak hangzik és voltaképp igaz is. De akkor rossz lenne az, ha van valami tulajdonunk? Ahhoz, hogy ne essünk a fösvénység vétkébe, le kell mondanunk a sajátról?
Igen gyakran olyankor esünk bűnbe, ha vétünk az I. parancs ellen: Uradat Istenedet imádd és csak Neki szolgálj. Ha valamit az Úr fölé helyezünk, azzal már önmagában a bálványimádás vétkébe estünk. A fösvénység esetén ez a bálvány a sajátban való túlzott bizalmat jelenti. A felhalmozott vagyonunkat, házunkat, autónkat, stb... Ha viszont ezekre, mint az Úrtól kapott ajándékokra tekintünk, melyeket csak kölcsönbe kaptunk (jó esetben akár életünk végéig), a helyükre tehetjük a dolgokat és helyesen bánhatunk értékeinkkel.
A kapzsiság nem merül ki a tárgyi értékeknél. Kapzsiság az is, ha érzéketlenek vagyunk mások nyomorúságával kapcsolatban (mások elleni vétek), vagy amikor saját szükségleteinket (étel, téli fűtés, stb...) vonjuk meg magunktól a vagyon gyarapítása céljából (saját magunk elleni vétek).
Jézus azt mondja
"Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6,20-21)
Vagyis szeressünk és gyakoroljuk az irgalmasságot. A gazdagság és a jólét az egyik legnagyobb kísértés. Jól ismerjük a teve a tű fokán hasonlatot (Mt 19,23-24). A gazdagnak hatalmas felelőssége van afelett, hogy mit kezd vagyonával. Ha a munkáltató visszatartja a béreket, vagy kizsákmányolja a dolgozókat, hogy minél több profitot szerezzen magának, akkor azzal igen erősen vét a fösvénység bűne ellen. Ebből a csábulásból pedig szinte lehetetlen egyedül kimászni.
Sose azt nézzük viszont, hogy más mennyire vétkes. Mi magunk is vétkesek vagyunk. A keresztény ember számára egyetlen mérce van, ez pedig maga Jézus Krisztus. Törekedjünk az irgalmasságra és imában kérjük az Úr segítségét:
