Mária Jézus anyja. Mit mondott Jézus, amikor arról szóltak neki, hogy anyja jött el érte miközben tanított? Hogy fontosabbak számára azok, akik hallgatják tanítását. Mit mondott, mikor valaki így méltatta anyját: „Áldott a méh mely kihordott és az emlő, melyet szoptál”? Megint önmagára vezette vissza a figyelmet. Mégis miért lett akkor az első korok keresztényei számára kiemelt a jelentősége?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én mostanában elgondolkodtam azon, hogy az életemben gyakori, hogy ugyanazokat a bűnöket követem el újra és újra, és ha eredményt is érek el a visszaszorításukban, előbb-utóbb valamennyire visszaesek a hibáimba.

A legutóbbi ilyen elcsüggedésem után, egy mise alkalmával az alábbi kérdések fogalmazódtak meg bennem:

• 1.       Hol a megváltás az életemben?
• 2.       Meg tudok magamnak bocsátani?

 Az utóbbi időben az ember több helyen is szembekerülhet olyan nézetekkel, mint amilyen ez is itt: „Az öszes világvallás még a katolicizmus is azt tanítja, hogy az üdvösséghez (megbékélés Istennel) elegendőek a cselekedeteink.” Ezt egy pünkösdi-karizmatikus protestáns gyülekezet honlapján olvashatjuk, de ezen kívül más példákat is könnyen találhatunk.

Ezen a héten volt szerencsém több misére is ellátogatni és úgy érzem, valami vagy inkább valaki újra és újra megfog engem benne. Az a véleményem, hogy a szentmise felépítése nem hiába olyan, amilyen. Nagyon jól van összerakva. Valahogy mindig felkészít a Jézussal való találkozásra.
Általában olyan misékre járok vasárnaponként, ahol nincs zene. Ez első hallásra negatívnak tűnhet, pedig szóban imádkozva hihetetlenül jól kiemeli a liturgia megfelelő részeit. Ezt már egészen megszerettem. Ezért gondoltam rá, hogy megosztom veletek azt, amit a mise személyesen közvetített számomra.

Amikor ezt a blogot ajánlgattam ismerőseim körében, egy érdekes levelet kaptam. Valami olyasmit, hogy a levél küldője pogány és hogy ha esetleg egyházi adó nélkül megkeresztelem, akkor keresztény lesz... mindegy is... a lényeg, hogy ennek hatására úgy gondoltam, írok pár sort arról, hogy én hogyan látom ezt az egyház-dolgot, vagyis a papok és hívők kapcsolatát, az egyházi adó kérdését, vagy egyáltalán ezt az egész hívők felett uralkodó intézmény-rendszert. Hangsúlyozom, a következő pár sorban az én személyes hozzáállásomat olvashatod majd. Nem gondolom, hogy létezne olyan, hogy hogyan KELL hozzáállni ezekhez a dolgokhoz. Nem KELL egyetérteni velem; szíved joga belekötni.

 Mindig nehezemre esett a következő történet megemésztése:
Sárának, Ábrahám feleségének nem lehetett gyereke, majd életük vége felé az Úr csodát tesz Sárával és öregségére egy fiúgyermekkel ajándékozza meg. Ő volt Izsák. Ráadásul Isten megígéri, hogy naggyá teszi a népet Izsákon keresztül (Ter 21,12). Aztán a következő fejezetben jön a csavar: 

"Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked." (Ter 22,2)

Persze, mi tudjuk azt, hogy ez csak egy próbatétel, hiszen az előző versben ezt megfogalmazza a szerző. No, de azért mégiscsak felháborító!

A keresés valahol minden embernek a sajátja. Hogy milyen dolgokat szoktunk keresni?
Sokan azt keresik, hogy mivel töltsék ki a rendelkezésükre álló szabadidőt, sokan pedig azt, hogy hogyan szervezzék úgy az életüket, hogy legyen egy kis idejük a semmittevésre. Sokan keresik a magány ellenszerét, sokan pedig azt, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy egy kicsit egyedül legyenek. Néhányan a világ működését kutatják és keresik a végső kérdéseket és válaszokat.
Mindannyian keresünk valamit, mindannyiuknat foglalkoztat valamilyen aktuális dolog. Költözés, új iskola, megélhetési gondok, vagy éppen az, hogy milyen autót is vásároljunk.
Sokszor mondjuk, hogy a világ felgyorsult. De nem csak felgyorsult, hanem egyre gyorsabb. Mindig vannak újabb ketyerék és szolgáltatások. Kapitalista társadalmunk azt sulykolja belénk: legyen Neked jobb, újabb, hasznosabb eszközöd. Ha valami elromlik, vegyél egy újat, mert olcsóbb, mint megjavítani a régit és még néhány plusz funkció is jár mellé. Mivel ez minden termékre igaz, teljesen beleivódott az emberekbe és most már tényleg mindenre és mindenkire kiterjesszük: ha nem működik a házasságunk, cseréljük le a párunkat, úgyis van jobb. Keressünk egy újat, jobbat, szebbet!
Jézus azt mondja,

"Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek" (Mt 6,33a)

A fösvénység szóról igen gyakran asszociálunk a kapzsi szóra. A kettő között azonban van egy árnyalati külömbség. Míg a kapzsiség a földi javak megszerzésére irányuló tulzottan önző viselkedésmód, addig a fösvénység a megszerzett javakhoz való túlzott ragaszkodást jelenti.
Jézus azt mondja

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak" (Mt 6,19)
 

Mondhatjuk, hogy valóban, amit a földön összegyűjtünk, azok mind véges javak. Minden elvész. Ha nem is a rozsda emészti, vagy nem is a tolvajok lopják el, halálunk után nem vihetjük magunkkal. Igaznak hangzik és voltaképp igaz is. De akkor rossz lenne az, ha van valami tulajdonunk? Ahhoz, hogy ne essünk a fösvénység vétkébe, le kell mondanunk a sajátról?

Ritkán használjuk ezt a szót: kevélység. Jelentése nem más, mint önmagunk mások fölé helyezése.
Napjainkban a csábítás ezen formáját igen mesterien műveljük: légy Te az első, légy Te a legszebb, légy Te a legokosabb, légy Te a leg-leg-leg... A reklámok, a filmek és sajnos a mesék is folyton ezt ültetik belénk: tűnjünk ki a többiek közül, legyünk egyéniek, extrák és ki tudja még milyenek. Hogy ilyenné váljunk, természetesen nem kell sokmindent tennünk, csak vásárolnunk. Vegyünk egy rúzst, vagy fessük át a hajunkat és máris kitűnhetünk a tömegből. Vegyünk minél drágább holmikat, járjunk öltönyben és egyből jobban kihúzhatjuk magunkat a buszon az utca embere mellett, hiszen mi különbek vagyunk. Halmozzunk fel tudást magunkba és kacagjuk ki azt, aki nem tudja, mi a különbség a helység és a helyiség között! Vásároljunk egy drága autót és máris jobb érzéssel szállhatunk ki a rokonoknál, hiszen jobban megy a sorunk és még így sem feletkeztünk meg a szegény kis semmirekellőkről, akik azért mégiscsak a rokonaink... A mesék is azt sulykolják a gyerekekbe: tanulj meg varázsolni, legyél birtokában valami különlegesnek és győzd le a világot (vagyis legyél Te a sztár, mindenki szeressen Téged azért, amid van. Azért, amilyen vagy)!

Szerdán megkezdődött a nagyböjti időszak. A Nagyböjt lehetőség arra, hogy lélekben felkészüljünk hitünk legnagyobb jelentőséggel bíró eseményére, Jézus Krisztus feltámadására.
A hosszú évszázadok során - ahogy a keresztény hagyományok és szertartások többsége - , úgy a nagyböjti szokások is sok változáson estek át. Ezen változások viszont sosem a böjt lényegétől való elfordulás felé mutattak, hanem annak egyre tudatosabb, személyreszabottabb és belsőségesebb megélése felé. Ezért van az, hogy napjainkban az étkezést illetően csak Hamvazószerdára és a pénteki napokra ír elő kötelezettséget a keresztény hagyomány.

A nagyböjt lényege a bűnbánat. Ahhoz viszont, hogy bűnbánatot tarthassunk, fontos felismernünk a bűneinket. Minden olyan dolog bűn, ami eltávolít minket Jézus Krisztustól. Ezek a dolgok sokszor csábító alakban mutatkoznak előttünk, ahogy a képen ábrázolt Sátánt is olyan aranyosnak és ártalmatlannak véljük. A Sátánnak viszont pontosan ez az egyik legnagyobb fegyvere ellenünk: ártalmatlannak mutatja magát.

Február 2-a  Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Ezen a napon teltek le Mária tisztulásának napjai, és a törvény értelmében ekkor mutatta be a gyermeket a jeruzsálemi templomban.
A törvény alapja Mózesnél található:
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: „Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!” /Kiv 13,1-2/
Azonban nem csak az elsőszülöttek övéi, hanem minden teremtény, hisz „Ő alkotott minket, övéi vagyunk” /99. zsoltár/. Csak a balga ember lázad ez ellen, a bölcs ebben megnyugvást talál.
Ezt mondja az Úr: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek”  /Jer 1, 4-5/. Mégis kéri, hogy mutassák be neki az elsőszülötteket. Kedves atyai gesztus ez. Isten nem elégszik meg azzal, hogy megalkotott minket, találkozni is akar velünk. Nem erőszakolja ránk magát, hanem megvárja, hogy felé forduljunk. Teret ad akaratunknak.

Pioniosz története a III – IV. századi szokásos vértanú sors.
Pogány isteneknek való áldozatbemutatásra kényszerítik a keresztény igehirdetőt. Ő azonban ellenáll.
Megkínozzák, aztán újra áldozatbemutatásra szólítják fel.
A válasz ismét elutasító.
Pionioszt elhagyva, most helyezkedjünk a római tisztségviselő fejébe.
Gondoljuk meg, micsoda értetlenség uralkodhat el rajta. Ha nem is tiszteli a császárt, és még az istenekben sem hisz, az életéhez akkor is feltétlenül ragaszkodik.
Most, kétes munkája során két dologgal találkozik hirtelen.

A magvetőről szóló példabeszéd (Mk 4,1-20) és annak jézusi magyarázata a legismertebb bibliai történetek egyike. Lehet -e, kell -e újat mondani egy ilyen gyakran elhangzó evangéliumi szakaszról? Erre a kérdésre nem tudom a választ, de abban biztos vagyok, hogy fontos újra és újra átelmélkednünk az evangéliumot, mert ha az Ige nem is, de a mi élethelyzetünk folyamatosan változik. Fontos megértenünk, hogy az Ige mindig személyesen szól hozzánk és mindig megadja a válaszokat életünk aktuális kérdéseire. A mai napon számomra ez az ige Isten végtelen szeretetéről, bizalmáról és kegyelméről beszél.

"Ne elégedjél meg azzal, hogy csak szereted az Istent, hanem igyekezzél egészen beleszeretni, ajándékozd magad teljesen Teremtődnek, a teremtményeknek pedig úgyszólván csak úgy kölcsönözd magad."

Jézus Krisztus alázatra tanít bennünket, és arra, hogy fogadjuk el az Atya akaratát.
Ő is ezt teszi, amint mondja: "Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött." (Jn 6,38)
Ward Mária maradéktalanul megvalósította Krisztus szavait.
Nem a maga tetszést, hanem a Mindenható szavát követte.
Legtöbbször környezete ellenére.

"Uram, eléggé megismertem már, milyen borzasztó a bűn rabszolgasága. Ha távol vagy, bárhogy is igyekszem, nem tudok helytállani, akaratosságom, gôgöm, érzékenységem és önzésem uralkodnak felettem. Napról-napra növekednek bennem és végül ellenállhatatlanok lesznek. A régi Ádám mind erôsebb lesz bennem és végül rabságba ejt. Sok rossz dolgot ismerek, mégis megteszem, végül még én panaszkodom keservesen, hogy rabjuk lettem és nem tudok velük szakítani. Micsoda zsarnokság a bűn! Súlyos teher, megbénít és lenyom, és mi lesz a vége? Drága érdemeidért, mindenhatóságod erejével erre kérlek, Uram, adj életet, szentséget és erôt. Szentséges Isten, engedd, hogy erôs legyek! Halhatatlan Isten, tégy kitartóvá! Szent, erôs, halhatatlan Isten, könyörülj rajtam!"
                                                                                    /John Henry Newman/

Tanulni a szentektől

A mai napon a Katolikus Egyház több vértanút ünnepel.
Vértanúságuk időpontja közel esik egymáshoz, a kereszténység történetének korai, üldöztetésekkel teli időszakában. Tágabb értelemben véve haláluk helyszíne is azonos: a Római Birodalom nyugati fele.
Szent Fructuosus, Augurius és Eulogius hispánia Tarragona nevű városában, Kr.u. 259-ben, Szent Ágnes pedig a 300-as évek elején (talán 304-ben) Róma városában adta életét tanúságul.
Martürion: görög szó, eredeti jelentése tanúság, amely később kibővül a vértanú (mártír) jelentéssel.

Közlemény

A mai napon a kereszteny.blog.hu kívül-belül megújult.
Az új megjelenés mellett a tartalom is változik.
A legjelentősebb újdonság az, hogy ezentúl ketten szerkesztjük az oldalt.
Újítás, hogy rovatokat hoztunk létre a bejegyzések számára. Így az oldalon megjelenő tartalmak témák szerint csoportosítva könnyebben átláthatók és visszakereshetők lesznek. Emellett a rovatok létrehozásában az is vezérelt, hogy egy inspiráló vezérfonal segítségével sűrűbben jelenjenek meg új írások az oldalon. Ezt a célt szolgálja a szerkesztőgárda bővítése is.
A nagy megújulás közepette azonban hangsúlyozni szeretnénk, az oldallal kapcsolatban egyetlen dolog nem változott: ez pedig a szellemiség.

A szerkesztők.

Gondolatok a napi Evangéliumról

A mai napi evangéliumi történet (Mk 2,13-17) bizonyára sokak számára ismert: Jézus találkozik egy Lévi nevű vámossal, akinek odaszól: "Kövess engem!". Erre Lévi felállt és követte, majd később Jézus a "bűnös" Lévi házában vendégeskedett a többi "bűnös" emberrel együtt.
A szentírási rész megértéséhez fontosnak tartom megemlíteni, hogy a vámszedők a Római Birodalom megbízottjai voltak. A zsidók megvetették és bűnösnek tartották őket. Ez az oka annak, hogy felháborodtak néhányan, amikor a sokak által tisztának és szentnek tartott Jézus elfogadta egy vámos meghívását. Úgy vélték, ezzel Jézus maga is besározódik.

A történet mondanivalója mindhárom szinoptikusnál megtalálható:

• "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az 'Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot'. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket" (Mt 9,12-13)
• "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket" (Mk 2,17)
• "Nem az egészségesekne kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra" (Lk 5, 31-32)

Lévit később Máté néven említi a Szentírás. Mai tudásunk szerint Máté nem más, mint Máté evangélista. Ezért is különbözik ennyire az adott történet leírása. Nyilvánvalóan több érzelem van benne, hiszen ővele történt az eset. Boncolgassuk hát a mondanivalót az Ő leírása alapján!

Élmények, reflexiók - válasz a világ eseményeire

Vasárnap kezdetét vette a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat. A 2009-es úgynevezett felvezető évet a Vallási Kultúra évének nevezték. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárult az a véletlen, hogy a 2009-es évben ünnepelte a Pécsi Egyházmegye ezer éves fennállását és ekkor került sor a Pécsi Taizéi Találkozóra is. A 2010-es évben a hivatalos EKF megnyitó ünnepi szentmisével kezdődött, melyet Mayer Mihály, pécsi megyéspüspök koncelebrált.
Úgy tűnik tehát, hogy az EKF keretein belül színteret kapott nem csak a keresztény kultúra, de maga a vallás is. De csak úgy tűnik.

Ünnepeink

A Római Katolikus Egyházban a mai napon (január 6-ához legközelebb eső vasárnap) ünnepeljük a Vízkereszt ünnepét, melyet szokás még a Háromkirályok Ünnepének, vagy Epifániának nevezni. Ezen ünnepen az Egyház három különböző történést ünnepel: Jézus megkeresztelkedését (Mt 3,13-17), a háromkirályok látogatását (Mt 2,1-12), és Jézus isteni erejének kinyílvánitását (Jn 2,1.12).
Magával a Vízkereszt ünnepével és a történetekkel nem szeretnék most foglalkozni, mivel ezekkel kapcsolatban a kedves olvasó könnyen találhat információkat az interneten. Amiről szólni szeretnék néhány szót, az az a kérdéskör, hogy miért is imádkoznak a katolikusok Szűz Máriához, vagy más Szentekhez. Természetesen nem véletlenül írok erről a mai napon, ugyanis  az út, ahol a választ keressük, szervesen kapcsolódik a fent említett történések egyikéhez, a kánai mennyegzőhöz.

Ünnepeink

Manapság sajnos egyre harsányabbak azok a hangok, miszerint a házasság elavult intézmény és a házasság helyébe lép az élettársi viszony, vagy esetleg még az sem. A jobbnak tűnő esetben az élettársi viszony lesz az az intézmény, mely létrehozza az ember és ember közti legszorosabb és legmélyebb közösséget, a családot.
Az élettársi viszony kialakulásához nyilvánvalóan azon társadalmi minták vezettek, melyek nem ítélték el a házasság nélküli szexuális együttlétet. Ez vezethetett oda, hogy a testileg érett, de szellemileg éretleneknek már nem titokban kellett szexuális életet élniük, hanem felvállalhatták, sőt büszkék is lehettek szexuális együttlétükre. Ha ezt a társadalom elfogadja, esetleg még jónak is tartja, a családi életre éretlen fiatalokat mi tartaná vissza attól, hogy összeköltözzenek? Együtt élnek egy darabig a teljes elköteleződés hiánya nélkül. Aztán jön az ötlet, hogy gyereket vállalnának és élettársi kapcsolatra lépnek mondván, hogy az egyszerűbb és olcsóbb. A háttérben azonban általában valami egészen más rejtőzik. Nem biztos abban, hogy képes a másikkal leélni az életét, nem képes elköteleződni mellette 100%-osan. Nem biztos benne, hogy a másik ember valóban hosszú távon boldoggá tudja -e Őt tenni.

Ünnepeink

A Karácsonyról sokan sokfélét mondanak. Van, aki szerint pusztán egy néphagyományról van szó, van aki szerint a Karácsony a szeretet ünnepe és megpróbálja pótolni az egész éves szeretetlenséget. Van, aki arról beszél, hogy ez is csak üzlet és vannak sokan, akik ilyenkor érzik magukat a legmagányosabbnak. Boldognak látszó családok a kivilágított ablakok mögött. Ajándékok, a szeretet kifejezésének ünnepe. Valóban erről szólna a Karácsony?

Felhívás

Húsz év után ismét Pécsett rendezik a regionális Taizé találkozót. Az idei éveben október 23-25-én reményeink szerint több, mint 2000 fiatal keresztény gyűlik össze a baranyai megyeszékhelyen. Érkeznek zarándokok a környező országokból, sőt Németországból és Olaszországból is.

A találkozó részét képzi a Bizalom zarándokútjának, melyet Roger testvér (a Tezéi Közösség alapítója) indított el több,mint 30 évvel ezelőtt.

További tudnivalók a találkozó többnyelvű, folyamatosan frissülő honlapján: www.taize.fr/pecs