Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Ezen a napon teltek le Mária tisztulásának napjai, és a törvény értelmében ekkor mutatta be a gyermeket a jeruzsálemi templomban.
A törvény alapja Mózesnél található:
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: „Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!” /Kiv 13,1-2/
Azonban nem csak az elsőszülöttek övéi, hanem minden teremtény, hisz „Ő alkotott minket, övéi vagyunk” /99. zsoltár/. Csak a balga ember lázad ez ellen, a bölcs ebben megnyugvást talál.
Ezt mondja az Úr: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek” /Jer 1, 4-5/. Mégis kéri, hogy mutassák be neki az elsőszülötteket. Kedves atyai gesztus ez. Isten nem elégszik meg azzal, hogy megalkotott minket, találkozni is akar velünk. Nem erőszakolja ránk magát, hanem megvárja, hogy felé forduljunk. Teret ad akaratunknak.
Mária és József a 40 napos Jézust felviszik Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, Mózes törvénye szerint.
Micsoda találkozás ez! Az Atya elé viszik egyszülött Fiát. Idézzük fel ezt a jelenetet:
„Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.” (Luk 2,25-38)
Az Atya tanúságot tesz Fia mellett, és két igaz ember személyében kinyilatkoztatja, hogy ez a gyermek, aki a Jézus nevet kapta, a Megváltó. Akinek azonban nem lesz mindig ilyen békés a sorsa, mint itt a templomban, Atyja előtt.
Mert Simeon szavai a Fiú fogadtatását is megjövendölik. Lesznek ugyanis, akik hisznek majd benne, de lesznek olyanok is, akik ellene fordulnak, és halálra adják.
Mégpedig olyanok, akikért eljött. Olyanok, akik nem is élnének, ha Ő nem akarta volna, hogy legyenek. János apostol szavaival: „tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” /Jn 1,11/
Ez azonban csodálatos módon nem válik az Ő romlására (hogyan is, hisz Ő romolhatatlan), hanem a mi üdvösségünkké válik. Csodálatos az Isten bölcsessége, szeretete és hatalma.
Ezért örülhetünk, és ünnepelhetjük a mai napon a Fényt, aki a világba jött.
